Keresztény értékek a KARC FM-en

2021. 02. 18. (felvétel), 21. (adás)

BÓNA JUDIT – HORVÁTH BARNABÁS DÁVID

Keresztény értékek címmel Bóna Judit beszélgetése Horváth Barnabás Dáviddal Horváth Barna életműsorozatáról. KARC FM RÁDIÓ 2021. 02. 21., vasárnap 12.00–13.00.
Adás: KARC FM, Budapest, 2021. 02. 21., vasárnap 12.00–13.00 A műsor meghallgatható a karcfm.hu online élő adásában, ismétlése nem lesz.
Az interneten kívül itt fogható: Balatonfüred – 96.2 FM, Budapest – 105.9 FM, Debrecen – 106.0 FM, Dunaújváros – 99.1 FM, Gyöngyös – 88.9 FM, Győr – 88.1 FM, Kaposvár – 97.5 FM, Kecskemét – 97.7 FM, Miskolc – 103.8 FM, Nagykanizsa – 100.7 FM, Nyíregyháza – 102.6 FM, Pécs – 94.6 FM, Siklós – 88.6 FM, Sopron – 98.4 FM, Szeged – 100.2 FM, Székesfehérvár – 106.6 FM, Szigetvár – 98.9 FM, Szombathely – 97.1 FM, Tatabánya – 107.0 FM, Zalaegerszeg – 88.3 FM.

JEGYZET A BESZÉLGETÉSHEZ

Horváth Barna életútja Horváth Barna a budai Szent János Kórházban született 1936-ban, egy székesfővárosi pénzügyőr és egy varrónő egyedüli gyermekeként, hitvalló református családba. A Szilágyi Dezső téri református templomban keresztelték, ahol Ady Endre esküvője is volt Csinszkával 21 évvel korábban, ezért a templom ma nemzeti emlékhely. A család a világháború alatt hazaköltözött az ősök földjére, a tokaj-hegyaljai Mádra. Horváth Barna ott kezdte tanulmányait, amit a Sárospataki Református Kollégiumban folytatott. A háború utáni protestáns megújulási mozgalom, az ébredés idején egy amerikai igehirdetőnő bizonyságtétele hatására Patakon megtért, s a gimnáziumi első évben barátjával együtt egy osztály-bibliaórát, úgynevezett osztályközösséget kezdeményeztek és vezettek. Irodalmi és színjátszó sikerek hatására irodalmárnak, írónak készült, de a bölcsészkarra helyhiány miatt nem vették fel. Teológiára ment Debrecenbe, tanulmányait harmadévtől, 1956 őszétől a budapesti teológián folytatta. A forradalom elején a fővárosban volt, utána vidékre küldték a forradalmi központból agitálni, és onnan hazament Mádra. A forradalom után először 1957. január 5-én utazott vissza Pestre. ’57. március 15-én a teológián ő mondta az ünnepi beszédet. 1957 őszén egyik barátja, Balás-Piri László révén egy röpcédula-terjesztési ügybe keveredett, a forradalom áldozatairól emlékeztek meg egy évvel az események után, emiatt állam elleni izgatás vádjával négy és fél hónapot töltött börtönben, ahol vasárnaponként prédikált a raboknak, a börtönben ökumenikus gyülekezetet szerveztek a politikai elítéltek, Baranyi Ferenc költő édesapja volt a gondnok. Horváth Barnának ott született meg hivatástudata, felismerte, hogy amikor valaki igazán bajba kerül, akkor csak az Istenhez menekülhet, tőle várhat segítséget. A Gyorskocsi utcai börtönben egy időben raboskodtak Nagy Imre miniszterelnökkel, akinek kivégzése napján Horváth Barnáéknak tárgyalásuk volt a Fővárosi Bíróságon. A teológiát befejezte, és 1959 őszén a tiszáninneni egyházkerületbe visszatérve Szerencsen lett segédlelkész. 1964-től ’75-ig a dél-borsodi Igriciben és Gelejen, 1975-től Sajószentpéteren és Alacskán volt lelkipásztor. 1989 és 2002 között borsodi esperesként vezette az egyházmegyét. Felesége, Perjéssy Márta előbb segéd- és beosztott lelkész, majd 1986-tól önálló lelkipásztor a sajószentpéter-bányai gyülekezetben, és az újrainduló református nőszövetség első tiszáninneni titkára, majd elnöke volt. Két fiuk született, Ádám, aki jogász, ügyvéd lett és Barnabás Dávid, aki újságíró, szerkesztő és író. Milyen ember volt? Horváth Barna ősei apai ágon évszázadokon át hegyaljai szőlősgazdák voltak. Talán innen örökölte az igényességet, hiszen a szőlőművelés, borkészítés ezt megköveteli. Édesapjától ezt az igényességet, a tisztességet, a becsületességet és a hivatalnoki gondosságot örökölte, édesanyjától az érzékenységet és a szép beszédet. A családban senki nem emlékezik arra, hogy valaha is csúnyán beszélt vagy káromkodott volna. Soha nem alacsonyodott le szavaiban, tetteiben. Persze neki is voltak hibái, gyengeségei, például idealistaként a tökéletlenséget kevéssé tolerálta. Sokoldalú volt, sok minden érdekelte. Művészi hajlamai voltak, főleg irodalmiak és zeneiek. Kötetnyi szépirodalmi írása maradt fenn. Lévay József Mikes című versét például megzenésítette. Zongorán és orgonán játszott, amerre járt, külföldön is templomokban, konferenciákon, összejöveteleken. Hangulatosan játszott a hangszeren, kiváló hangja volt, és szerette jó a humort is. Sokat utazott bel- és külföldön. A családdal, illetve kiküldetésben bejárta Európát, megfordult Amerikában és Izraelben. Úti jegyzeteket, cikkeket írt, fényképezett, barátságokat kötött és ápolt évtizedeken keresztül, sok barátja volt a nagyvilágban. Világlátott, toleráns, nyitott ember volt, németül és angolul olvasott, beszélt, levelezett. Talán ebből a világlátottságból és műveltségéből, tapasztalataiból eredt az a tulajdonsága, hogy szinte váteszként mindig egy korszakkal az események előtt járt gondolkodásban, szellemileg. Olyan problémákról beszélt és írt, amik csak később váltak világossá és nyilvánvalóvá a többség számára. Református részről az ökumenikus gondolat egyik hiteles képviselőjének tekinthető. Anekdotikus jelenet, hogy letartóztatásakor két néma rendőrrel az oldalán az anyósülésről a Pobedában is azt kérdezték tőle, hogy mi az az ökumené. Egy vidámabb anekdota szerint a hatvanas években, amikor az egyházak még nem törekedtek egyáltalán egymás felé, Igrici községben a római katolikus plébános a vasárnapi mise után rendszeresen betért a református parókiára, hogy egy pohár mádi bor mellett elbeszélgessen a fiatal lelkipásztorral.

Horváth Barna a hatvanas évektől egyházmegyei ökumenikai előadóként foglalkozott a kérdéssel, majd 1980–81-ben a svájci Bosseyban, a Nemzetközi Ökumenikus Intézetben tanult, ahová 36 országból érkeztek különböző felekezetű hallgatók, ennek köszönhette azt, hogy néhány napig a Vatikán vendége volt. II. János Pállal csak azért nem találkoztak, mert Japánban volt apostoli úton, a pápa általában fogadta a bosseyi diákokat. Ez az ökumenikus szemlélet végig jellemezte, kezdeményező szerepe volt az egyházak közötti kapcsolatok fejlesztésében az Ökumenikus Tanács tagjaként is. Tájékozott ember volt, a közéleti kérdések, a magyar sorskérdések izgatták, de a politika, főleg a pártpolitika túlzottan nem érdekelte, azonban egy alkalommal, 1994-ben képviselőjelölt volt a KDNP megyei listáján. Véleménye persze volt, amit az egyházi és világi sajtóban publikált. Nem adta el magát, és nem adta fel soha, pedig olykor éreztették vele ’56-osságát, ami 1990 előtt megbélyegzettséget jelentett. Mindig ellenszélben volt, de kiaknázta a lehetőségeket. Előre akart jutni, de nem mások kárára, karrierizmusból, hanem a tehetségét szerette volna kamatoztatni mindenki javára.

Gazdag lelkivilága, képességei, egyénisége ott áll a sok-sok prédikációja mögött, magas mércét állított önmaga és mások számára. Az embereket megbecsülte, sokak gondját magára vette, ahol tudott, segített, esperesként, a legnagyobb magyar egyházmegye vezetőjeként is. Szolgatársai elleni panaszleveleket értéke és nem indulatai alapján, bölcsen intézte. Más vallású kollégáinak tudott jó testvére, barátja lenni. Szathmáry Sándor professor emeritus Horváth Barnát a temetésén Máté evangéliuma 25. részéből a talentumok példázata alapján búcsúztatta, mintegy kulcsot adva életének megfejtéséhez. „Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” Ezzel az Igével búcsúztatta őt pályatársa.

Újra Szathmáry Sándor professzort idézem:

„Ravasz László mellett két embert ismertem a Magyarországi Református Egyházban, akiknek az elhangzott igehirdetéseit lehetett azonnal a nyomdába vinni, mert irodalmi szintű alkotások voltak. Az egyik ember Horváth Barna volt.”

Egy másik helyen: „Keveseknek adatik meg, hogy előadásainak, igehirdetéseinek során a fogalmazás pontossága és esztétikai szépsége olyan mértékű legyen, hogy beszédeit elhangzásuk után közvetlenül nyomdába lehessen adni. Nem akarok túlzásba esni, az igazat mondom, de ezen a téren csak Ravasz Lászlóhoz tudom hasonlítani.” Az ő keresztyén egzisztenciájának a lenni és a tenni volt az alapja. Ezért tudott kibontakozni a rendszerváltozás alatt. Előtte egy küzdelmes korszakban állt helyt, a szocializmus idején, amikor az egyházakat elnyomták. A rendszerváltozás idején sok mindenben részt vett, a kitáruló lehetőségek és feladatok elől nem bújt el. Tanított magánegyetemen, a sárospataki teológián. Részt vett a zsinat munkájában, a Theologiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke volt.

Mit képviselt? Hogy mi jellemezte az ő igehirdetéseit? Erre nehéz tömören válaszolni. Főleg nekem, aki nemcsak elfogult vagyok, hanem teológiát sem végeztem, bölcsész lettem. Az Ötvenöt év a szószéken gyűjteményéből hatalmas gazdagság tárul az olvasó elé. Az Egy év a szószéken címmel a szerző életében megjelent prédikációs kötetben három dolgot emel ki az Előszó írója: 1. Igeszerűség. 2. Gyülekezetszerűség. 3. Korszerűség. Nincs itt most arra mód, hogy ezeket kifejtsük, de iránytűként megmutatnak valamit. Egyet azért megjegyeznék, a korszerűségével, modernségével bőven a sablonokból, panelekből építkező átlagos lelkipásztori horizont fölé ment. A legtöbb beszédét, igehirdetését leírta, de már előtte összeállt a fejében. Csak ilyen kéziratból 25 ezer oldalnyit hagyott az utókorra. Huszonötezer kéziratoldalt. Ezek alapján készült az Ötvenöt év a szószéken hat kötete, 571 prédikáció 2664 könyvoldalon. Hallatlanul gazdag válogatás egy lelkipásztor 55 éves szolgálatából.

Az Igeszerűség, a gyülekezetszerűség és a korszerűség mellett meg kell említenünk a nemzet múltjával, jelenével és jövőjével, a nép helyzetével, sorskérdéseivel való foglalkozást. A helyi értékek megbecsülését. Lévay József sajószentpéteri születésű költő kultuszának újraélesztését. Beszédeit átszövik a magyar és egyetemes kultúra elemei, tele vannak költők, írók idézeteivel. Jellemző volt rá a keresztyén és keresztény, kiemelten a protestáns hagyományok rendíthetetlen képviselete. A könyvsorozat. 2009 végén, Horváth Barna halála után kezdődött a hagyaték feldolgozása, az írások kötetekbe rendezése, Horváth Barna életműsorozatának felépítése. Egyetlen olyan könyv sincs, ami mint kész könyv várt volna kiadásra. Az életében megjelentek közül tucatnyi kötet köthető a nevéhez, ezek részben beolvadtak az életműsorozatba. Az életműsorozatban eddig 23 kötet jelent meg, 7484 könyvoldalon. Harmincat tervezek. A legutóbb kiadott kilenc könyv megjelenését, nyomdaköltségét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Ezt itt is megköszönöm, mert ezzel felgyorsulhatott a kiadás és éveket tudok megspórolni vele az életemből. Szeretném ezt a hagyatékot közkinccsé tenni, mert különleges értéknek tartom. A visszajelzések alapján ezt mások is így gondolják. Egyre-másra látom, hogy híres külföldi könyvtárak (Washington, New York, Oxford, London, Göttingen) katalógusaiban is feltűnik, pedig kis példányszámban jelennek meg. A maga nemében páratlan ez a könyvsorozat, ehhez hasonló talán egyetlen sincs. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen értékes életmű veszendőbe menjen. Másokat is erre biztatok, hogy mentsük meg, ami menthető. És még valami: regények témáit is látom ebben az életműben, úgyhogy feladatom van bőven.

Horváth Barnabás Dávid

Budapest, 2021. február.