Előadás a Doktorok Kollégiumán

2013. 08. 22.

HORVÁTH BARNABÁS DÁVID

Horváth Barna hagyatéka és életműsorozata

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Különös megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek a Doktorok Kollégiuma irodalmi szekciójának ülésén és beszámolhatok az utóbbi négy évben végzett munkámról. Örülök a lehetőségnek, hogy édesapám, Horváth Barna református lelkipásztor, borsod-gömöri esperes hagyatékának gondozójaként megoszthatom Önökkel e munka részleteit.

Mondhatnánk, hogy messze esett az alma a fájától, mivel a hagyaték gondozója nem folytatta az ároni hagyományt, a lelkészi pályát, ez kétségkívül így van, ám igyekszik tisztességgel helytállni az örökség gondozásában.

Már gyermekként is érzékeltem, hogy édesapám gazdag lelkivilágú, szellemiségű ember, s mindazt, ami benne van, igényes, választékos stílusban el tudja és el akarja mondani, leírni, közkinccsé tenni mások számára is. Azt ugyancsak észre kellett vennem, hogy ezt mások is tudják, értékelik. Az szintén vonzó volt sokak számára, hogy írásait, beszédeit nemcsak a zárt egyházi kör számára és jellegzetes egyházi nyelven képes megfogalmazni, amit sokan „kánaáni nyelvnek” szoktak nevezni, hanem a kívülállók számára is megnyerően, élvezetesen.

Hagyatékát lelki örökségként kezeli családunk. Ezért határoztam el, hogy kézbe veszem ezt az örökséget, hogy ne maradjon holt anyag, amely így nem juthat el senkihez, s megpróbálom közkinccsé tenni. Úgy éreztem, megéri a fáradságot, mert használhatok vele és kifejezhetem iránta való tiszteletemet és szeretetemet, s így halála után is él köztünk. Használhatok egyházunknak, melyben édesapám szinte gyermekkorától szolgált, melynek én szintén sokat köszönhetek. S remélhetőleg az egyházon kívüliekhez ugyancsak tud szólni. Át tudja törni az egyház határait, eljut sok kereső, lelki üresség miatt szenvedő emberhez. Meg tudja őket szólítani és talán Isten felé is segíthet elindítani.

Mindig érdekelt, hogy mi mindent rejt a parókián, az irodában felhalmozott sok levéltári doboz, aminek nagy része 2003, szüleim nyugdíjba vonulása óta mádi házunkban várta a feldolgozást. Édesapám megkezdte az iratrendezést, de már nem kapott hozzá elég időt. S amikor négy éve itt hagyott bennünket, a család rám testálta a nagy mennyiségű, mintegy nyolcvan levéltári doboznyi anyag rendezését. Időhiány és más okok miatt ezt a nagy mennyiségű kéziratot, nyomtatványt elszállítottuk budapesti lakásomba, ahol azonnal nekiálltam a rendszerezésnek.

Munkám szelektálással kezdődött. Édesapám szerette volna megírni a sajószentpéteri református egyházközség történetét, de erre már nem volt sem ideje, sem ereje. Ezért az ehhez szükséges iratokat, forrásokat visszaadtuk a szentpéteri egyháznak. Második lépésként rendeztem az értékes hazai és nemzetközi folyóirat-állományt, amelyet több közgyűjteménynek is felkínáltunk. Így ebből, illetve más nyomtatványokból és könyvekből eddig részesült: a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, az Országos Széchényi Könyvtár, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára, a komáromi Selye János Egyetem Calvin János Teológiai Akadémiájának könyvtára, és a sor még folytatódik. Az így szétszóródott anyagot egy azonosító, családi könyvtári bélyegzővel látjuk el, így virtuálisan együtt maradnak.

Mi mindent rejtettek ezenkívül a dobozok? Egy leendő levéltári fond anyagát. Címszavakban: családtörténeti iratok, dokumentumok; hivatalos, félhivatalos és magánlevelezés; prédikációk, keresztelési, esketési és gyászbeszédek; kéz- és gépiratok; idegen kéziratok; aprónyomtatványok (meghívók, gyászjelentések, szórólapok, plakátok stb.); újságok, folyóiratok; jegyzetek; utazásokkal, konferenciákkal kapcsolatos iratok, nyomtatványok; térképek; kották; zsinati irományok; sárospataki kollégiumi irományok; a Magyarországi Református Egyházzal, a tiszántúli egyházkerülettel és a borsod-gömöri egyházmegyével, egyházközségekkel kapcsolatos iratok; fotók, negatívok, diák; hangfelvételek és videofilmek.

Utóbbiakra különösen, de az egész anyagra érvényes a kor követelményei szerinti feldolgozás, melynek jelszava: digitalizálni, digitalizálni, digitalizálni. Ami persze hatalmas munka, de megéri ebbe befektetni energiát és anyagiakat tárolási, megosztási, publikációs és egyéb okokból is.

Formálódik tehát egy leendő levéltári fond, melynek legértékesebb részét a levelezésen kívül a prédikációk és a kéziratok alkotják. Az első perctől tudtam, hogy egy lépést sem tehetünk anélkül, hogy a teljes anyagot nem rendeztük. A levelezés levéltári szabványnak megfelelő rendezése kiegészül kronológia- és bibliográfiakészítéssel, továbbá a családunkat érintő sajtó feldolgozásával. A szerkesztői munkát segíti ezenkívül az a folyamatosan bővített családi kronológia, melyet az ötvenes évek óta vezettek szüleim címszavakban naponta leírva a történteket. Ez bővül a levelekben és a sajtóban megjelent információkkal s válik nagy kronológiává a családi archívum anyagaival. Szinte az egész huszadik századra kiterjed. Ennek a gyűjteménynek többféle feldolgozása lehetséges, akár szépirodalmi, akár tudományos eszközökkel.

Az utolsó időkben felvetettem édesapámnak, hogy – élve a viszonylag olcsó digitális nyomda adta lehetőségekkel – jelentessük meg a Pályánk emlékezete című visszaemlékezését, mely gyermekkori emlékeit is magában foglalja. Ő inkább egy tanulmánykötetet szeretett volna kiadni. Tisztában volt ugyanis vele, hogy milyen nehéz a mai időkben könyvet kiadni és eladni. Aki szívesen megvenné, a helyzete miatt nem teheti. Egyébként is egyre kevesebben és egyre kevesebbet olvasunk papíron. Sajnos már nem érhette meg, hogy valóra válik a terv, s nemcsak egy-két kötet, hanem reménység szerint írásainak java tematikusan rendezve napvilágot lát.

Jó ötletnek tűnt, hogy nem egy-két könyvet adunk ki egy-kétezer, hanem tíz-tizenötöt egy-kétszáz példányban. Ötszáz példányig a digitális nyomdák versenyképesebbek a hagyományos, ofszet technikával dolgozó vállalatoknál.

Az anyag rendezésével párhuzamosan belevágtam a kéziratok és nyomtatott írások gépelésébe, s egy kolléganőmnek is munkát adva beírtunk több ezer oldalnyi szöveget a számítógépbe. A prédikációs kéziratokat ez a munka nem érintette, csak a nyomtatásban megjelenteket. Az Országos Széchényi Könyvtár olvasótermeiben elvégzett többéves munka eredményeként most tizenöt kötetnyi anyag áll szerkesztésre, kiadásra készen, hiszen minden szöveg megtalálta a helyét. Fantasztikus élmény volt látni, hogy az öt évtizednyi sokirányú munkásságból milyen művek állnak össze. Előrebocsátom, hogy egy „németes” precizitással felépített életműsorozatra nem nyílt lehetőség időhiány, illetve a különböző kötetek esetleges szponzori feltételei miatt. A precízen felépített életműsorozatot hiányoló szemlélőt talán kárpótolja a tartalmi és formai sokszínűség.

Nézzük címszavakban, milyen kötetek születtek ötven év napi robotja mellett egy rendkívül elfoglalt lelkipásztor, esperes, teológiai tanár műhelyében.

Elsőként az Amerikából jöttünk című kötetet adtuk közre. Alcíme: Adalékok a United Presbyterian Church (USA) és a Tiszáninneni Református Egyházkerület kapcsolatainak krónikájához. Ennek a dokumentumkötetnek a gerincét egy 87 oldalas, élvezetes stílusban megírt útinapló adja. E köré szerkesztettem újságcikkeket, levelezést, képanyagot. Különösen értékes része a könyvnek az a fejezet, amelyben az egykori útitársak emlékeznek vissza a mából ezekre az utakra: Benke György nagytiszteletű úr, Kürti László püspök úr, valamint ifj. Kocsis Attila nagytiszteletű úr. A könyv tulajdonképpen kétdoboznyi, Amerikából hozott anyagból állt össze. Nem igényelt további kutatásokat, ezért is döntöttem úgy, hogy ez lesz az első kötet. Ha édesapám rendezte volna sajtó alá, bizonyára változtatott volna a szövegen itt-ott, én nem akartam rajta jelentősen módosítani. Sok fénykép és dokumentum gazdagítja ezt a munkát.

A második kötet címe: Biblia az irodalomban. Tekintve a szekció profilját, erről a könyvről kicsit bővebben szólok. Tematikus kötetről van szó, ötven év alatt keletkezett ötven irodalomtörténeti írás. Tartalmában az időrendet követi. Az első tanulmányok a Bibliával foglalkoznak, pontosabban a könyvek könyve szerepével, amit a magyar kultúrában betölt. A reformáció nagy témája visszhangzik a magyar művelődéstörténet nagy alakjainak felidézésekor. Az örök Isten beszél – magyarul, és persze énekel is. Szenci Molnár Albert, Apácai Csere János és mások műve, illetve hatásuk. Horváth Barna egy erdélyi-partiumi utazás alkalmával Papp László nagyváradi esperes könyvtárában találkozott egy 1736-ban megjelent imádságos könyvben egy Árva Bethlen Kata által saját kezűleg írt verssel, amit aztán be is mutatott a Reformátusok Lapjában, ugyan a szerkesztő tudományos óvatosságból kihagyta magát a verset, amit ebben a kötetben most közlünk. II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos sem marad ki a témák közül. Akárcsak Tompa Mihály, aki Igriciben töltötte élete első kilenc évét nagyszüleinél, ahol Horváth Barna is szolgált tizenegy évig. S itt szép példáját láthatjuk annak, hogy a lelkipásztor miként veszi művelésbe a helyi értéket, mely az ottani közösségnek adhat hátteret és alapot az építkezéshez. A helytörténet, helyi irodalomtörténet, néprajz feldolgozása kézenfekvő lehetősége a helyben lakó lelkipásztornak, hiteles tolmácsolójává válhat az elődök hagyatékának. Így vált nagy témájává édesapámnak Lévay József költő életműve, amikor sajószentpéteri beiktatásakor, 1975-ben, nagyapám, a nyugalomba vonuló Perjéssy László átadta neki a már-már elfeledett költő köteteit, hogy teremtsen Lévay-kultuszt. A Biblia az irodalomban című könyv lapjain sokféle megközelítésben és műfajban olvashatunk a Sajó-völgy nagy szülöttéről, akinek újrafelfedezéséhez és értékeléséhez egy polgáribb kor eljövetele kellett. A mezőcsáti születésű Kiss Józsefig, illetve Adyig ível e kötet, amelyben tetten érhető Horváth Barna irodalmi, művelődéstörténeti érdeklődése. Az írói terveket dédelgető fiatalemberből irodalmár lelkipásztor, közösségszervező és -építő ember vált, aki megtapasztalta ugyan sorsa korlátait, de tette a dolgát rendületlenül egy már-már követhetetlenül gyorsan és folyamatosan változó világban. A kiadványt mintegy harminc kép illusztrálja. Részben saját fotóim, részben közgyűjteményektől vásárolt, publikálatlan fényképek. Például a Tompa Mihályról készült utolsó felvétel, a feleségéről egy szép kabinetportré, Lévayról több ismeretlen fotó, egy kép az Egressy család egykori sajókazinci kúriájáról, Kiss József mezőcsáti szülőháza és a Lévay-emlékház stb. Ezt a könyvet a Lévay József Közművelődési Egyesület nevében Szabó Sándor miskolc-belvárosi nagytiszteletű úr támogatta.

Az életműsorozat harmadik kötete Koinónia címmel jelent meg idén pünkösdkor a Tiszántúli Református Egyházkerület támogatásával. Köszönjük szépen a kerület elnökségének, főtiszteletű Bölcskei Gusztáv püspök úrnak a támogatását és Győri János tanár úrnak a közreműködését. Ebben a kötetben tizenkét teológiai tanulmány kapott helyet. Az egész sorozatra érvényes az a gyakorlat, hogy mivel életműkiadásról van szó, a meghatározott kötetekben egymás mellé kerülnek a már megjelent írások a kéziratban maradtakkal. Így a Koinóniában is együtt szerepelnek a kéziratban lévő előadások, a folyóirat-közlemények, sőt, a záródarab, a Locarnóban írt és a Kálvin kiadónál 2000-ben megjelent, Utolsó idők című esszé, melynek a példányait itt ajándék gyanánt nyújtom át a tisztelt hallgatóimnak.

A sorozat következő darabja tördelés előtt áll, presbiteri konferenciákon elhangzott előadásait tartalmazza. A presbiterekről, presbitériumról szól sokféle szempontból bibliai megalapozottsággal.

Szeretnénk kiadni a Pályánk emlékezete című visszaemlékezést, amely a Sárospataki Füzetekben jelent meg folytatásokban. Ehhez korabeli dokumentumokat és sok fényképet lehetne csatolni.

Az újságcikkeit tartalmazó könyv publicisztikákkal indulna, tudósításokkal, interjúkkal folytatódna és recenziókkal zárulna.

Kijön egy kötet a helytörténeti írásaiból is. Ebben helyet kapna az igrici egyház 18. századi életéről készült művének immár harmadik, a Sajószentpéterről szóló TKM-füzetének második kiadása, valamint a Borsod-gömöri papok történelemkönyve című kötetben megjelent egyháztörténeti esszéje, melyet utódja, Gazda István esperes tanulmányával együtt adott ki a borsodi egyházmegye.

Egy könyvvé állnak össze az egyházmegyei gyűléseken elmondott jelentései, beszámolói, előadásai.

Érdekesek a gyülekezetben tartott, részben evangelizáció keretében, részben ismeretterjesztő előadásai.

Külön kötetbe rendeződnek a beszédek. Ezek részben egyházi, részben világi fórumokon hangzottak el.

Prédikációs kötetre többféle koncepció állítható fel. Az anyag nagyságára való tekintettel valószínűleg ezek későbbi megjelenése várható. Az egyik koncepció az évkörre épített kötet. Egy másik szerint a nevezetesebb helyeken és alkalmakon elmondott prédikációk adhatók ki. Érdekes lehet egy vendég-igehirdetői könyv is, bemutatva, hogy a lelkipásztor tágabb körben is munkálkodik.

Igetanulmányaiból szép vaskos könyv lehet.

Két papi dolgozata szintén megtölt egy könyvet.

Úti és egyéb naplójegyzetek, esetleg ebben kaphatna helyet az 1980–81-ben Bosseyban és Zürichben töltött két szemeszterhez kapcsolódó sokféle dokumentum, svájci prédikációk egy mai peregrinus diák utazóbőröndjéből.

Prominens személyekkel folytatott levelezésekkel is lehetne folytatni. Az igrici származású Gombos Ferenc, alias Simándy Pál népi íróval folytatott levelezése egymagában megtölt egy könyvet.

Sokan tudják, hogy édesapám ifjú korában írói pályára készült, és csak később jött meg a hivatástudata. Egy kötetre való verse, versfordítása, novellája szintén egy leendő könyvben nyerheti el végső formáját. Ebben is lennének a témához kapcsolódó interjúk és recenziók.

Gyászbeszédeit mindenképpen szeretném kiadni, mintegy folytatva a több évszázados kiadói hagyományt. Ebben helyet kapnának a lelkésztársak, barátok és más nevezetes emberek felett mondott beszédek.

Hogy mennyi kötet lesz végül, nem látható előre. Sok függ az anyagi lehetőségeimtől és a szponzoroktól. Idáig ráfizetéses ez a munka. Most kezdtük el terjeszteni könyvesboltokban, illetve a Könyvtárellátó segítségével. A kis példányszám azzal jár, hogy nem látszik a piacon. Az internet adta lehetőségekkel azonban elérhető az a szűk olvasói réteg, amely érdeklődhet iránta. A kötetek sokarcúságába azonban bele van kódolva a tágabb olvasóközönség is. Hasznos lehet a teológus ifjúságnak, megtaníthatja őket, hogyan kell alázattal közeledni az Igéhez s hogyan kell mélyre hatolni annak megismerésében igényes megfogalmazásokkal. Ma már elvárják a hívő emberek is, hogy „szintes”, korszerű legyen a prédikáció. Segíthet megóvni a felületességtől, a szellemi igénytelenségtől. Ezt várja el a társadalom is az egyháztól. Hasznos lehet bárkinek, aki kíváncsi az elmúlt évtizedekre. Hogyan élt és küszködött egy jobb sorsra érdemes magyar református lelkipásztor egy olyan korban és társadalomban, mely az ilyen típusú embereket s magát az egész egyházat elnyomta és meg akarta semmisíteni. A történelem Ura, Isten kegyelme, hogy nem sikerült ezt elérni. Mindig érdekesebb ezt olyanoktól hallani, olvasni, akik nem kívülről vizsgálják, hanem belül élték meg napról napra, évről évre. Ezek a nemzedékek az elnyomást hol drasztikusabb, hol finomabb formában tapasztalták, szenvedték meg. Édesapámat különösen a Balás-Piri László szervezte röpcédula-terjesztés miatt kapott 1957–58-as börtönbüntetése miatt nyomták el egészen a rendszerváltozásig. A Kádár-rendszer ilyen „bűntetteket” nem bocsátott meg senkinek. 1956 tabutéma volt. Csak az ő akaraterején múlott, hogy nem tudták víz alá nyomni, elhallgattatni, teljesen a margóra szorítani. A Történeti Hivataltól kapott dosszié tanúsága szerint 1986-ban még pecsételtek a kartonján. Hála Istennek ezt a 130 oldalas dossziét az eddig feltárt iratokkal 2008-ban, utolsó karácsonyán, ajándékként még megkaphatta és tanulmányozhatta. A betekintési kérelem űrlapját halála előtt 365 nappal töltöttük ki. Szerencsére nem késtünk el vele, mint annyi mással, sokat kellett volna beszélgetni, sok időt együtt tölteni.

Horváth Barna életműsorozatának előmunkálatai megtörténtek, megjelentek az első darabjai. Most már kevesebb erőfeszítéssel lehet tovább haladni. Körülnézve egyházunkban láthatjuk a gazdag életműveket. Ha szabad javasolnom, minden érintettnek tudom ajánlani a levéltári rendezést és lehetőség szerint a publikálást, és ha ezt megtesszük, akkor az ismert szólással élve a pokol kapui sem vesznek rajtunk erőt.

Köszönöm szépen a figyelmet!

Horváth Barnabás Dávid: Horváth Barna hagyatéka és életműsorozata.

Elhangzott a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma irodalmi szekciójában, Debrecenben 2013. augusztus 22-én.