A KELLO a Historia Domusról

2016. 05. 05.

[N. N.]

Recenzió

A könyvcím latin kifejezésének jelentése „háztörténet” és egy-egy egyházközség történeti szempontból megörökítésre érdemes dolgainak naplószerű feljegyzését fedi le. Volt benne politika, történetírás, közigazgatás, erkölcsrendészet, közgazdaság, műemlékvédelem, stb. A középkori nyelvhasználatban ezt a nagy forrásértékű könyvet nevezték – elsősorban a római katolikus egyházban – Historia domusnak. Horváth Barna volt borsod-gömöri református esperes felismerte a szolgálati helyén lévő iratanyagban rejlő tudományos potenciált, így a honismereti mozgalom hetvenes évekbeli fellendülésekor egy pályázatra megírta a dél-borsodi Igrici község történetének egy időszakát, másoknak is mintát adva a források feldolgozásához.

A szerző életművét feldolgozó sorozat hetedik kötetében ez a rendhagyó „protestáns” Historia domus olvasható, amely gyűjteményes kötet, tehát szó van benne az egyházakhoz kapcsolódó műemlékek védelméről, Mád, Igrici, Gelej, Sajószentpéter történetéről és reformátusainak közelmúltjáról. A vizsgálódások elsősorban Észak-Magyarországgal, Borsod-Abaúj-Zemplén és Gömör megyével kapcsolatosak, de egy nagyobb terjedelmű tanulmány (Fél évszázad papjai) országos kitekintésű. Ebben a kiegyezés utáni fél évszázad egyházáról, a korszak református lelkipásztoráról értekezik irodalmi példákat is hozva.

A közölt kisebb-nagyobb írások 1959 és 2008 között keletkeztek, ilyenformán az érintett településeknek értékes helytörténeti adalékokat szolgáltatnak. A lelkészek a kifejezetten lelkes amatőr kutatók mellett mindig kivették részüket a krónikási teendőkből, hol ők is műkedvelői szinten, hol – mint Horváth Barna esetében is – tudományos mércével is értékelhetően. A sorozat korábbi darabjai mellé beszerzendő kötetet jegyzetek, mutatók és több mint félszáz fekete-fehér fénykép egészíti ki.

[N. N.]: Recenzió.

In: Kello.hu, 2016. 05. 05.