Gyárfás Ágnes írása Horváth Barna kötetéről

2012. 01–03.

GYÁRFÁS ÁGNES

Horváth Barna: Biblia az irodalomban. Szerk. [Gyárfás Ágnes]: Horváth Barna: Biblia az irodalomban. Szerk: Horváth Barnabás Dávid. Borítóterv: Kósa Dániel. A kötet megjelenését támogatta a miskolci Lévay József Közművelődési Egyesület és a Miskolci Bölcsész Egyesület. Amfipressz. Bp.

Horváth Barna református lelkész, esperes, a sárospataki református Teológia és a Miskolci Bölcsész Egyesület tanára, vallástörténész, irodalmár. Mikor 1999 tavaszán a miskolci bölcsészet szervezésén munkálkodtunk, Ő volt az első tanár, akit felkértünk arra, hogy a képzésünkben Biblia-ismeretet, erkölcstant tanítson. Azóta, haláláig részt vett az oktatásban, s családjával együtt a közösségi életben. Minden évben meghívta a tanári kart sajószentpéteri otthonukba, ahol jól kiénekeltük magunkat. Nagyon szépen harmóniumozott, minden népdalt, egyházi éneket tudott, mindenhez tudott egy-egy történetet fűzni, önmaga volt az élő egyetemi továbbképzés. A paplakban, gyönyörű kis otthonukban, melynek berendezésében egyaránt érvényesült a magyar hagyományozott ízlésvilág, a kényelem, az elegancia és az otthonosság, mindenki jól érezte magát. A családról sugárzott a harmónia, a lelkeket összekovácsoló szeretet aranya és az emelkedett szellemiség. A családdal és a vendégekkel együtt élt a magyar irodalom, Sajószentpéter, Igrici, Miskolc, Sárospatak és Nagy-Magyarország szellemóriásainak képekkel, fotókkal, emléktárgyakkal, szőttesekkel reprezentált tárgyiasulása, éppen úgy, mint a Biblia az irodalomban című poszthumusz műben megtalálható.

Amikor felkértük, hogy tanítson az egyesületi oktatáson, a miskolci Lévay József Közművelődési Egyesület előadásán voltunk a Kossuth utcai gyülekezeti teremben. A miskolci rendszerváltozás folyamata jobbára itt fogalmazódott meg és itt zajlott le. Az Ő szellemszilárdsága szavatolta, hogy jó úton járunk. Kár, hogy életében csak a bukdácsolásoknak volt tanúja.

Ahogy az életben komolyan vette mindenki búját, baját, így a művéből is az átélés ereje bontakozik ki. Nemcsak ír a költőkről, kimagasló személyiségekről, hanem emelkedett szinten, megérti és a legértékesebb gondolatokat, érzésvilágot képes tolmácsolni tőlük. Talán még Sajószentpéteren és Miskolcon sem tudják, hogy élete során fenntartotta Lévay József emlékezetét, többször kiadta verseskötetét, nem hagyta a feledés homályába borulni Tompa Mihály keleméri, igrici, miskolci életszakaszait, s mindig megtalálta legszebb művei kiadására az anyagi keretet, amit biztosan tudok, legtöbbször a saját, személyes jövedelméből. Sokra értékelem, hogy gyermekei is ezen az úton járnak és kiemelkedő szellemiségű édesapjuk emlékét nem hagyják homályba borulni. Ez a mű is ezt igazolja.

Amikor észrevette, hogy a régi, mezopotámiai kultúra és írás fontos tananyag iskolánkban, úgy írta meg egyesületi disszertációját, hogy mindnyájan tanultunk belőle. Ő hívta fel a figyelmünket arra, hogy az ősi, dél-mezopotámiai és káld területeken nagyon gyéren ásattak és például Kiss városáról csak annyit tudunk, amit róla a nimrudi és egyéb agyagtábla-könyvtárakban találtak. Ekkor hozta el a 120 éve újra és újra kiadott Holley Bible című lelkészi kézikönyvet, ahol mindezekről írásban is meggyőződhettünk, és megmutatta a Kiss-i táblát, amelyről mindnyájan, egyszerű olvasattal, magyarul kibetűztük a mennyei próféciát. A kultúra nagykövete volt, vidáman, mindig derűsen tanított.

Zseniális szervező akarattal javasolta a református teológiának, hogy felvegye a Károli Gáspár nevét és egyetemi szinten működjék tovább. Szerette volna azt is, hogy a meghurcolt Bölcsész Egyesületet fogadja be kihelyezett bölcsészkara gyanánt. Sajnos, az egyházat annyira elriasztotta tőlünk a médiumok aknamunkája, s az Oktatási Minisztérium egyértelmű negatív hozzáállása az egyesület munkájához, hogy Borsod megyei papi felszólalás hatására leszavazták a felterjesztést.

Olvasgatom a kötetét, s meglepett, hogy Lévay kapcsán vagy vele együtt lépéseket tett nagy miskolci személyiségek pl. Balázs Győző rehabilitációja érdekében is. Örömmel hallgatom, mikor a villamoson ülve bemondja a mikrofon a régi Gyula utcánál, hogy Balázs Győző tér. Talán nem voltak hiábavalók Dr. Horváth Barna fáradozásai.

Szívemnek kedves tanulmány „az Ige visszhangja című (69-72. old.), amelyet 1993-ban írt. Ilyen tartalmas, gazdag esszét ritkán lehet olvasni. Bibliai személyeket is talált, akiknél visszacsengett az isteni szó. Dávid király, Ézsaiás próféta, János apostol szavaihoz szervesen odaillett a Halotti Beszéd és az Ómagyar Mária-siralom, mint Isten igéjének visszhangja. A költők mellett a költői lelkű püspököt Ravasz Lászlót idézte, aki verses imádságot írt, hiszen, a magyar ember akkor is költő, ha imádkozik.

A könyv olvasása a belefeledkezés örömével ajándékozott meg és Istenközeli áldott percek, órák áldásával hatott. Horváth Barnának öröme telt volna benne, ha látja azt a szeretetteljes, de szakavatott munkát, amelyet HORVÁTH BARNABÁS DÁVID a fia ráfordított. Alapos jegyzetapparátusban minden nevet, minden fogalmat feltárt, s magyarázó szöveggel látott el. Ezt a munkát magam is sokra értékelem, mert az író műveltsége átlagon felüli volt, sokszor úgy éreztem, hogy nem is az olvasónak ír, hanem az íróval folytat eszmecserét. A jegyzetek után névjegyzéket állított össze a szerkesztő: a kötetben ötszázon felüli név szerepel! Végül képjegyzék zárja a kötetet a tartalomjegyzék előtt.

A könyvismertetést egy idézettel fejezik be, melyet jegyzeteimben írtam le. 2002. május. 25-én szombaton a Festett kazettás magyar református templomok témakörben Alacskán tartottunk konferenciát. Ezen részt vett Dr. Horváth Barna is: „Reformátusság a magyar jövő záloga” címmel tartott előadást. Ott voltunk a templomban a miskolci bölcsészek, tanárok, diákok, s ott volt a falu népe. Lenyűgöző előadásán mondta, hogy ő most boldog, „mert együtt vannak a híveim és a barátaim, de örömöm az tetőzi be, hogy Istennek mindegyik híve és barátja”.

Gratulálunk a poszthumusz munkához írónak és szerkesztőnek.

Gyárfás Ágnes: Horváth Barna: Biblia az irodalomban.

In: Ősi Gyökér (kulturális folyóirat), XXXX. évfolyam, 1. szám (2012. január–március), 80–81.