Horváth Barnáné a debreceni 56-os ünnepségen

2022. 10. 21.

BERÉNYINÉ CSINÁDY MELINDA

„»A nemzet közös vállalkozás« – kezdte nyitóbeszédét Karácsony Sándor gondolatával dr. Győri János gyűjteményi igazgató és gimnáziumi tanár. »Újabb kori történelme során – közös nemzeti összefogás eredményeképpen – két ízben sikerült hazánknak föllépnie a világtörténelem színpadára: 1848. március 15-én és 1956. október 23-án.«

Az utóbbi eseményekre emlékeztünk az ünnep előtti pénteken a Debreceni Református Kollégium diákjaival az Oratóriumban, felelevenítve a forradalom debreceni eseményeit.

A műsor első felében végzős és tizenegyedikes diákjaink a nyelvi osztály közreműködésével elevenítették fel a nap eseményeit és az egykori diákok követeléseit. Ezután következett dr. Horváth Barnáné Perjéssy Márta, egykori teológushallgató személyes visszaemlékezése. Megindító volt hallgatni szüleinek és öccsének a debreceni eseményekről írt egykori levelét, majd tanúságtevő személyes hangvételű beszámolóját. Diákjaink elfogódott csendben hallgatták, hogyan csöppent bele a forradalom debreceni eseményeibe a náluk alig idősebb teológa, mit jelentett számukra egyként felvonulni a belváros utcáin, kiállni elveikért, megszólaltatni követeléseiket, áldozatot vállalni, és a többezres tömeg részeként kiáltani, hogy »Rabok tovább nem leszünk!« A személyes történet által új színt kaptak a történelemtankönyvek lapjairól ismert események és nemzeti jelképeink.

Mai tizenéveseink számára természetes a kokárda viselése. Megható volt a pillanat, amikor a mai diák feltűzte Márta néninek azt a kokárdát, amelyet Perjéssy Márta 66 esztendővel ezelőtt, 1956 októberében viselt, és amely aprócska tárgyként maga is nagy események tanúja lett. Kiszakadtunk a hétköznapokból, emlékezve azokra az egykori egyetemistákra, diákokra, munkásokra, hétköznapi hősökre és a későbbiek során meghurcolt áldozatokra.

Dr. Horváth Barnáné Perjéssy Márta egykori teológushallgató zárógondolata azóta is ott cseng sokak fülében tanítva bennünket, korunk mai gyermekeit: »Büszkék lehetünk 56-ra, azokra az emberekre, akik áldozatot hoztak, és akik életüket adták a szabad Magyarországért. Az akkor hordott kokárdát ma is büszkén viseljük, egy emberöltőn át megőriztük, és bizakodva adjuk át a gyermekeinknek és unokáinknak, nemzedékről nemzedékre, hogy Istenbe vetett reménység is legyen. (1Pét 1,21).”

Berényiné Csinády Melinda: Az október 23-i hit Istenbe vetett reménysége.

In: a Tiszántúli Református Egyházkerület Facebook-oldala, 2022. október 31.