Búzafalvi Tamás interjúja dr. Horváth Barnabásnéval

2009. 10.

BÚZAFALVI TAMÁS

Nagy veszteség érte a református egyházat. Szeptember 15-én, Miskolcon elhunyt dr. Horváth Barnabás nyugalmazott borsod-gömöri református esperes, aki 1975-től 2003-ig a Sajószentpéter-nagytemplomi gyülekezet lelkészeként szolgált. Sajószentpéter város díszpolgára életének 74. évében rövid, súlyos betegség után távozott. Szeptember 22-én a megyeszékhelyi Deszkatemetőben helyezték végső nyughelyére. Nem is gondolnánk, hogy egy átlagos miskolci tízemeletes bérházban élte feleségével nyugdíjas éveit. Dr. Horváth Barnabásné Márta nénit azért kerestük fel otthonában, hogy felidézzük az esperes úr életét.

– Milyen ember volt a férje, hogyan jellemezné? Mikor és hogyan ismerte meg őt?

– Rendkívül gondoskodó természetű volt Barna. A család minden tagja számíthatott rá, mindig lelki támaszt tudott nyújtani, a legnehezebb pillanatokban is. Jobban szeretett adni, mint kapni, ez jellemezte őt. Sok településen tevékenykedett lelkészként a férjem, és mindenhol értékelték. Népszerűségre tett szert a gyülekezetben is, társaságkedvelő, nyílt ember volt világéletében. Mi már a sárospataki gimnáziumban ismertük egymást, osztálytársak voltunk elsőben és másodikban. A Debreceni Teológiai Akadémián is egy évfolyamra jártunk egy évig. Barna aztán átkerült a pesti teológiára, ott végzett. Ezt követően ő Szerencsen lett segédlelkész, én pedig abban az időben Ondon, az esperes mellett teljesítettem szolgálatot. 1981-ig nem volt a nőknek palástviselési joguk, így csak segédlelkészek lehettek. 1961-ben kötöttünk házasságot.

– Számos településen szolgált a férje az évek során. Külföldön is járt Barna bácsi?

– Nagyon szeretett utazni. A család együtt is sokat kirándult, és hivatalos utakra is sor került. Előbb a szomszédos országokat jártuk be, később Európa jó részét, de kétszer voltunk Izraelben is egyházi szervezésben. Hálás vagyok az Úrnak, hogy ennyi gyönyörű országba eljuthattunk. Barna sok konferencián megfordult Bécstől Athénig. Svájcban tanult, Amerikában előadói körutakon járt.

– Barna bácsi mivel foglalkozott szabadidejében?

– Már gimnáziumi évei alatt megkedvelte az irodalmat. A prédikációiban is tetten érhető olvasottsága, műveltsége. Közel tíz kötete jelent meg eddig, például a Kegyeleti ügyelet című, amely különböző műfajú válogatott írásait tartalmazza. Lévay József költőről szerkesztett egy emlékkönyvet, egy verses- és egy memoárkötetet. Prédikációs könyve is született Egy év a szószéken címmel. Ő írta a Sajószentpéter műemlékeiről szóló füzetet. A zene volt Barna másik nagy szenvedélye. A kántorképzésben részt vett, igen jó énekesnek számított, kiválóan ismerte a vallási énekeket. Rendkívül igényes ember volt. Erre példa, hogy az istentiszteletekre alaposan felkészült, nem vázlatok alapján rögtönzött, hanem pontosan kidolgozott igehirdetéseket mondott el a szószékeken. A Miskolci Bölcsész Egyesületben bibliaismeretet oktatott

Az életút állomásai (közcím)

Dr. Horváth Barnabás 1936. március 14-én született Budapesten. Édesapja hivatalnok volt a budapesti városházán. 1940-ben a család ősi lakhelyére, Mádra költöztek, ahol a családfő szőlősgazdaként töltötte nyugdíjas éveit, intézte az emberek ügyes-bajos dolgait, és az egyházközség gondnokaként is részt vett a közéletben.

Édesanyja, Simon Katalin Erzsébet püspökladányi és szentmihályi (ma Tiszavasvári), szintén református családból származott.

Az esperes felesége, Perjéssy Márta Nemesbikken látta meg a napvilágot, édesapja, Perjéssy László volt 1944 és '75 közt a sajószentpéteri lelkipásztor. Két gyermekük született. Első szülött fiuk, Ádám ügyvéd, aki szintén jogász feleségével, Ágnessel két gyermeket nevel, Réka Esztert és Áron Leventét. Fiatalabb fiuk, Barnabás Dávid újságíró, író, jelenleg egy országos napilap olvasószerkesztője.

Teológiai, lelki érdeklődése miatt választotta a Budapesti Református Teológiai Akadémiát felsőfokú tanulmányai helyszínéül Márta néni leendő férje. 1957-ben részt vett egy Balás-Piri László (ma ötvenhatos szövetségi elnök) által vezetett egyetemista megmozdulásban, mely röpcédulák terjesztésével akarta emlékeztetni a diákságot '56 diákáldozataira az egyéves évfordulón. Ezért négy hónapos szabadságvesztésre ítélték. A börtönben megerősödött benne a lelkészi hivatástudat, az emberek iránti felelősség. Cellatársainak is lelki támaszt nyújtott, bibliaórákat tartott a gyötrelmes hónapok alatt. Ezt kérték is tőle a foglyok. Ez az igaztalan elítéltetés évtizedekre árnyékot vetett életére. Szerencsen segédlelkészként kezdte gyakorolni hivatását 1959-ben. 1964-ben az igrici, a geleji, majd 1975-ben a Sajószentpéter-nagytemplomi egyházközség lelkipásztorává választották, ahol 2003-ig, nyugdíjba meneteléig szolgált, közben évekig az alacskai gyülekezetet is ellátta. A Doktorok Kollégiuma, valamint számtalan hazai és külföldi konferencia résztvevője, előadója volt. 1980–81-ben egy szemesztert a genfi, egyet a zürichi egyetemen tanult. Az Amerikai Egyesült Államokban két alkalommal járt egyházi kiküldetésben, amelyekkel a sárospataki református oktatás újraindítását, illetve a két nép közeledését segítette elő. 1987-ben Kentucky állam tiszteletbeli polgárává avatták. Az újraindult sárospataki teológián tíz éven át óraadó tanár volt, egyházismeretet és egyházjogot tanított. A Theologiai Szemle ökumenikus folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke volt évekig. 2003-ban érdemeiért Sajószentpéter Város Díszpolgára címmel tüntették ki. 2009-ben pedig – ötven évvel diplomaosztója után – a Ráday Kollégium dísztermében átvette a Károli Gáspár Református Egyetem aranydiplomáját.

Képaláírások:

Egy régi csoportkép a bányai templom bejáratánál

[HB portréja] 1936–2009

Márta néni 48 éven keresztül volt dr. Horváth Barna házastársa.

Búzafalvi Tamás: Isten adta a lehetőséget az emberek formálására. Dr. Horváth Barnabás, borsod-gömöri református esperesre emlékezünk. (In Memoriam)

In: Szentpéteri Krónika, II. évfolyam, 11. szám (2009. október), 2–3. Online elérhető: https://www.sajotv.hu/pdf/Szentpeteri-Kronika-0211.pdf