Emberemlékezet

2016. 05. 02.

[HORVÁTH BARNABÁS DÁVID]

Emberemlékezet

Bármilyen elképzelhetetlen, volt idő, amikor egy egyházközség történeti szempontból megörökítésre érdemes dolgai elfértek egyetlen könyvben. Volt abban politika, történetírás, közigazgatás, erkölcsrendészet, közgazdaság, műemlékvédelem, és még sorolhatnánk. A középkori latin nyelvhasználatban ezt a nagy forrásértékű könyvet nevezték – elsősorban a római katolikus egyházban – Historia Domusnak. Horváth Barna volt borsodi református esperes tanulmányai is ezzel a címmel jelentek meg.

Az évszázadok alatt kialakult önkormányzati rendszernek is köszönhető, hogy a helyben képződött iratanyag egy jelentős részét nem gyűjtötték be levéltárakba, hanem a mai napig a helyszínen található, s jó esetben megszakítás nélkül vezet vissza egészen a török háborúk utáni országépítés időszakáig. Az állam és az egyház szétválasztása előtti idők egyháztörténetét képtelenség külön tárgyalni a településétől, protestáns vidéken az egyházi konzisztórium egyben a helység világi vezető testülete is volt.

Mint a legtöbb református lelkész, Horváth Barna is felismerte a szolgálati helyén lévő iratanyagban rejlő tudományos potenciált, és a honismereti mozgalom hetvenes évekbeli fellendülésekor egy pályázatra megírta a dél-borsodi Igrici község történetének egy időszakát, másoknak is mintát adva a források feldolgozásához.

Horváth Barna „protestáns” Historia Domusa ugyanakkor gyűjteményes kötet, tehát tágabb értelemben értendő a címe. Szó van ebben a gyűjteményben az egyházakhoz kapcsolódó műemlékek védelméről, Mád, Igrici, Gelej, Sajószentpéter történetéről és reformátusainak közelmúltjáról. A vizsgálódások elsősorban Észak-Magyarországgal, Borsod-Abaúj-Zemplén és Gömör megyével kapcsolatosak. Egy nagy terjedelmű tanulmánya azonban országos kitekintésű. Ebben a kiegyezés utáni fél évszázad egyházáról, a „korszak református lelkipásztoráról” értekezik irodalmi példákat is hozva.

A helytörténet művelése mindig is népszerű tevékenység volt. A lelkészek a kimondottan amatőr és többnyire lelkes és találékony kutatók mellett mindig kivették részüket ebből a munkából, hol ők is műkedvelői szinten, hol tudományos mércével is értékelhetően. Horváth Barna volt borsod-gömöri esperes az utóbbiak táborát gyarapította.

1959 és 2008 között keletkeztek ezek a kisebb-nagyobb írások, melyek az érintett településeknek értékes adalékokat szolgáltatnak, s egyben felhívják a figyelmet, hogy hányféle megközelítés adódik a múlttal foglalkozó ember számára. „Mert a boldogságra kevés csak a jelen, / A múlton épül az s az emlékezeten” – írja a nagy romantikus költő, Tompa Mihály 1851-ben Levél egy kibujdosott barátom után című versében. A boldogságukat ma sokan szülőföldjüktől távol keresik. A „munkaerő szabad áramlása” nagy vívmány, akik azonban a jobb megélhetés reményében, ha csak időlegesen is, hátrahagyják múltjukat, mindenképpen veszítenek valamit. Bizonyos szempontból emlékezet nélküli emberré válhatnak.

Épp ezért van talán még szerepük a Historia Domushoz hasonló könyveknek, amelyek továbbadják a múlt egy-egy megőrzésre érdemes részletét. A tanulmányokat jegyzetek, mutatók és mintegy 60 fénykép egészíti ki.

(Horváth Barna: Historia Domus. Hely- és egyháztörténeti írások. Szerkesztette és kiadta Horváth Barnabás Dávid, Budapest, 2016. 296 oldal. 2800 Ft)

Grund [Horváth Barnabás Dávid]: Emberemlékezet.

In: Magyar Nemzet Online, 2016. május 2., hétfő.