198 éve született Lévay József

2023. 11. 19.

KISS BARNABÁS

Hőseink és őseink

Az immár három évtizede minden novemberben megrendezett Lévay-napok rendezvénysorozat csúcspontját az akadémiai tag költő-politikus születésnapjához közel eső vasárnap eseményei jelentették. Az ez évi, fő témájával és üzenetével talán még a korábbiak közül is kiemelkedik: egy közösségnek kell, hogy legyenek példaképei, hősei, és a legszerencsésebb, ha azok éppen – és minél nagyobb számban – az őseik közül kerülnek ki.

Az újra életre hívásának 30. évfordulóját most ünneplő Sajószentpéteri Református Nőszövetség (melynek alapítója és szellemi vezére, dr. Horváth Barnáné Perjéssy Márta jelenlétével megtisztelte a napot) és a szintén 30 éve újjáalakult miskolci Református Gimnázium és Diákotthon (Lévay alma matere) összefogása segítségével 30 éves múltra visszatekintő ünnepség 2023. november 19-én, vasárnap délelőtt Lévay öregtemplomában (melynek padjait egykor koptatta) a vendéglátó Marozsák Dániel lelkipásztor köszöntőjével vette kezdetét. Bevezetőjében mintegy meg is határozta a nap vezérgondolatát, amikor a városcímerünk latin nyelvű jelmondatának (SVB MAIORVM REFLORET VMBRIS) többes jelentéséről értekezve az „Ősök árnyékában újra felvirágzik” változatot emelte ki.

A Lévay József versére komponált „Gondviselő jó atyám vagy” református ének elhangzása után az ünnepi istentiszteleten igét hirdető Estók István, a Lévay Gimnázium iskolalelkésze is megmaradt ennél a gondolatnál: a mai értékvesztett, kitalált („fröccsöntött műanyag”) hősök uralta világunkban egyre inkább szükség van az igazi, „kézzel fogható” példaképekre, akikre felnézhetünk, akik – mint Lévay is – a nemzet történelemét, a haza szeretetét nemzedékről nemzedékre képesek átörökíteni.

Az igehirdetés után Paszternák István történész, a gyülekezet főgondnoka bemutatta a templom Lévay által arany (mára már óarany) színű betűkkel hímeztetett, lila (a fekete mellett a gyász színe) színű bársony asztalterítőjét, amelyen imádott szülei elhalálozásának évét (1892) is megörökíttette.

Az ünnepség folytatásaként közvetlen, befogadható stílusban szintén ő mutatta be az egykori kisnemesi (inkább paraszti) portát, a kertet és Lévay-relikviákat őrző emlékházat, amelynek homlokzatán található emléktábla alatt ezután az ünneplő közönség elhelyezte az emlékezés koszorúit.

A nap második eseményének a Rendezvények Háza adott otthont, ahol elsőként prof. dr. Horváth Zita történész, a Miskolci Egyetem rektora, Sajószentpéter város Pro urbe-díjasa rövid, de annál tartalmasabb beszédében Lévay életművének (költői, tanári, politikusi) munkájának közös mozgatórugójaként lokálpatriotizmusát emelte ki. Majd Kodály Zoltánt idézve a ma – remélem, unokáim sorsának féltése miatt nem csak az én számomra – legaktuálisabb intelmét fogalmazta meg:

„Kis nemzet vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak a műveletlenség luxusát!”

Emiatt is kötelességünk nagy elődünket, Lévayt megbecsülni, és mint nagy tudású „filoszt” és mondjuk ki bátran: bölcs államférfit ünnepelni. De azért is, mert ugyanolyan fontosnak tartotta szülőfaluja felemelését, mint a hazájának igazgatását, és ezzel példát mutatott a mai kor számára is.

Ezt követően dr. Faragó Péter, Sajószentpéter város polgármestere nem csupán a hőseink emlékének ápolását emelte ki. Hanem a jelenünket és jövőnket nagymértékben behatároló múltunk – amelynek az előre vivő eredmények mellett sajnos vannak a jelenünket is nyomasztó, negatív hatásai – cselekedeteinek kihatásait is tartsuk szemünk előtt. Ilyen a két háború, ami tulajdonképpen egy közös őssel (Ábrahám) rendelkező (unoka)testvérek között zajlik.

Az igehirdetésben is szereplő egymás iránti szeretetre visszatérve városunk két református gyülekezetéről is János evangéliuma jutott eszébe: „Ahogy én szeretlek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy ti tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Majd e sorok magyarázatára is szolgált idézettel: „Ha a hívek között nincs egység, a világ arra következtet, hogy ők nem Isten népe, mert egymás ellen dolgoznak. Ha a hívek egyek Krisztussal, akkor egymással is egyek lesznek.”

Véleményem szerint ez az intelem sem csupán most és itt hordoz alaposan megszívlelendő tanácsokat…

A köszöntők sorában dr. Ábrám Tibor, a gimnázium igazgatója következett a mikrofon előtt, aki először arról beszélt, hogy a Lévay (más névben 30 évvel ezelőtt nem is gondolkodtak) Gimnázium akkor visszakerült a méltó helyére. A közös gondolatsort folytatva pedig kiemelte, hogy „Ma a hősök deheroizálása zajlik, a mai felfogás szerint nincs szükség ősökre, hősökre.”

Ezzel ellentétben ők azt vallják, hogy ez igenis fontos érték, amelyet a diákoknak is közvetíteniük kell: a globalizálódó világban az egyéni érdekek helyett közösségek (család, lakóhely, nemzet) erősítésére van szükségünk.

Majd a Lévay Gimnázium tanulói egy Lévay verseiből és mai fiatalokat foglalkoztató gondolatokból jól megkomponált, remek, zenés emlékműsort adtak elő a színpadon, amelyet a hálás közönség hosszan tartó vastapssal jutalmazott.

A műsort és az idei Lévay emléknapon való részvételüket File Tamás, a Bányai Gyülekezetért Alapítvány kuratóriumi elnöke köszönte meg a gimnázium igazgatójának, a felkészítő tanároknak és a szereplő diákoknak. A műsor zárásaként pedig dr. Tóth Péter történész, címzetes egyetemi tanár, városunk díszpolgára Lévay életművének saját szemszögéből történő elemzésével, hivatásához méltóan igényes, mégis izgalmas és érdekfeszítő előadásával foglalta keretbe a ma élő embereknek a közösség és annak (h)ősei emlékével kapcsolatos kötelességeit.

Kiss Barnabás: Hőseink és őseink.

In: Sajószentpéter Város Hivatalos Oldala, Facebook, 2023. 11. 24.